A célunk felé vezető úton a tetteken kivül a vágyat és az akaratot is figyelembe kell vennünk…együtt megsokszorózó erejűek: új, hatalmas erőt, állhatatosságot, kitartást, elszántságot hoznak létre.
A bátorság, mely a nehéz pillanatban elkezdte a küzdelmet, és lökést adott nekünk, nem sokat tehet, ha nem tart ki időben. Ha az ember állhatatos, akkor győz, bárhol, bármikor.
Minden időben következik el, nem pedig most és azonnal. A gyerekekre jellemző az, hogy mindent azonnal akarnak. Ez azokra jellemző, akik még nem értették meg, hogy mi az ÉLET.
Az ÉLET úton levés, haladás, vándorlás, folyamat…
Sem lelkileg meggyógyulni, sem pedig nyugalmat, boldogságot elérni nem lehet egyetlen varázsütésre, csodával határos módon, villámgyorsan. Aki mindezt gyorsan akarja elérni, az fél szenvedni, nem akar élni.
Egyébként sem hiszek a könnyű gyógyulásokban. Eredményük nem tart sokáig, ezek csupán illúziók: azt a benyomást keltik, hogy jól vagy, ám az első akadálynál, az első nehézség előtt, az első sikertelenségnél visszaesel.
A lélek nyugalma az, amikor belülről jól vagyunk. Ez útonlevés, utazás.
A gyógyulást tehát keresni kell, akarni, nap mint nap elkezdeni, épiteni. A gyógyulásnak életmóddá, választássá, életstilussá kell válnia. A lélek nyugalma nem engedi meg a rögtönzéseket. Nem létezik másik élet. Nincsenek kiskapuk. Nincsen boldogságtabletta!!!
A vágy fontos, éltető erejű. Ám ahhoz, hogy hosszasan megmaradjon, kitartásra, elszántságra van szükség.
A kitartóan és elszántan végzett cselekvés mindig valami hasznosat hoz létre. Értelmet ad életednek, létezésednek, tevékenységeidnek.
Valerio Albisetti
