Karácsonyi depresszió
Napjainkban a karácsony egyre inkább az ajándékozásról, a fogyasztásról szól. Paradox módon nem sajnáljuk a legdrágább ajándékot családtagjainktól, szeretteinktől mellette azonban elfelejtünk valóban törődni velük, odafigyelni és időt szánni rájuk.
Emiatt aztán vannak, akik hiába van családjuk és barátaik, mégis egyedül érzik magukat.
A karácsony környékén jelentkező lehangolt lelkiállapotot „karácsonyi depressziónak” nevezik, ilyenkor kétszer annyi a telefonos lelki segély szolgálatokat tárcsázók száma.
Ilyenkor a lázas készülődés és ajándékvásárlás idején, amikor a városok és otthonok ünnepi fényben úsznak, diszbe öltözik és csillog-villog minden, mézeskalács és forralt bor illata tölti meg a karácsonyi vásárokat, vannak akik otthon magányosan lekuporodnak a kanapéra és egyszerűen szeretnének túl lenni ezen az egész felhajtáson.
A médiából özönlik ránk az álboldogság: ideálisnak látszó családok vidám ünneplése mélyíti el a belső ürességet, magányt érző emberek elhagyatottság és megnemértettség érzését.
A saját vagy netalán mások elvárásainak a csapdájába kerülhetünk, hiszen ilyenkor igyekszünk a maximumot kihozni magunkból, hogy minden tökéletesen sikerüljön és ha valami nem megfelelően sikerül vagy balul üt ki máris depresszióba zuhanunk, szakadék tátong az elvárt ünnepi teljesítményünk és a valóság között.
Álljunk meg tehát a nagy rohanásban, adjunk magunknak és szeretteinknek időt, türelmet, odafordulást és értő figyelmet, hallgassuk végig egymás gondjait és próbáljuk meg átérezni azokat. Bármit is próbál elhitetni velünk a világ, soha ne feledjük mi a karácsony valódi üzenete…
