Nagyon sok formát tud ölteni amikor nem vagy önmagad, amikor más kezébe adod az életed: lehet az alkohol, étel, drog, cigaretta, játék vagy akár a társad, akitől függővé válsz.
Az egész úgy kezdődik, a függőség akkor szólít meg, amikor az ébren töltött élet olyanná válik, mintha csapdába ejtett volna valami. Úgy érzed nem vagy szabad, mintha egy bezárt börtönben telne az életed és innen próbálsz megszökni olyan segédeszközökkel, mint az alkohol, drog, kontrolálatlan evés stb.
Meggyőződésed, hogy az érzéseid elviselhetetlenné fokozódtak: a belső zavaraid, a káosz vagy az üresség érzése, az értéktelenség érzése, a kétségeid, az elszigeteltség vagy a reményvesztettség, a szabadulásba vetett hit elvesztése, a segítség hiánya, a külső nehézségek vagy a belső egyensúly hiánya az élet értelmetlenségének benyomását keltik.
Ezen a mélyponton az a legfontosabb számunkra, hogy nagyon szeretnénk enyhíteni azt a kínt, amelyet ezek az érzések okoznak. A kín tehát központi téma. Csak az vágyik fájdalomcsillapítóra, akinek fájdalmai vannak.
Az addikció belső logikája elől nincs menekvés: hiszen a függő saját maga elől próbál menekülni a segítségével. Elviselhetetlen, ahol vagyok! Vigyél el innen!
Ezért ne azt kérdezd, miért függ, hanem azt, hogy miért kínlódik! Másképpen biztosan nem fogjuk megérteni, miért terjed ilyen mértékben a szellemet, lelket és a testet gúzsba kötő csapás.
Ott szúrják el a legtöbben, hogy könnyű megoldást akarnak. Mindegy mit, csak gyorsan szűnjön meg a gyötrő kin, a rövid ideig tartó mámor felejtesse el velük elviselhetetlen érzéseiket.
A legtöbb probléma megoldása azonban nem könnyű, viszont végtelenül egyszerű – és a kettő nagyon nem ugyanaz.
A könnyű megoldásnál kívülre lehet mutogatni. Lehet a felelősséget hárítani, lehet ordítozni, begubózni vagy bántalmazni.
Mindegyik automatikusan működő képlet, amelyekhez túl sok energia nem szükséges, viszont egytől egyig zsákutcába vezet:
- Egymás lelkének mérgezéséhez
- Szenvedélybetegséghez
- Játszmához
- Szorongáshoz
- Megcsaláshoz
- Újabb és újabb ártalmas körökhöz, amiket egyszer is sok lefutni, nemhogy leélni bennük egy egész életet
Az egyszerű megoldás ezzel szemben nem tartalmaz sallangokat, külső, felesleges kellékeket.
Nincs benne makacsság, nincs benne elfojtás, nincs benne irigység, nincs benne bosszúvágy vagy kényszerítő akarat. Magyarán mellőzni kellene az egónkat. Ezért az egyszerű megoldás megvalósítása nagyon nem könnyű feladat.
A lényeg, hogy nem kell mindenáron görcsösen ragaszkodni a megszokott sémákhoz.
Lehet megbocsátani, elköteleződni, őszintének lenni, múltat feldolgozni vagy önmagadért kiállni. Tulajdonképpen mindez nem olyan bonyolult dolog, csak nehéz.
Nehéz szembenézni a félelmeinkkel, nehéz beismerni a gyengeségeinket, nehéz felismerni saját fejlődési elakadásainkat.
Viszont aki nyitott a változásra és változtatásra, az az életét saját kezébe veszi és azokat az energiákat, amelyek eddig a függőség zsákutcájába vitték ezentúl a saját lelke építésére fordítja. Valódi csodákat csak az tud megélni, aki legyőzi a félelmeit, aki átadja magát az élet kockázatának, és magához öleli a lehetőségeket. Mert belül mélyen tudja, hogy csak így élhet teljes életet.
