A párom a tükör
Bátorság, szeretet, türelem és elegendő érzelmi intelligencia kell ahhoz, hogy a másiknak tükröt mutassunk. Erre nem mindenki képes, de akkor nem is lesz harmonikus és kiegyensúlyozott a kapcsolatuk.
Mert sokan félnek a tükörtől vagy pontosabban attól, amit láthatnak benne.
Nem akarnak szembenézni a gyarlóságaikkal, a gyengeségeikkel, hogy min kellene változtatniuk. De ha ezt nem teszik, nemhogy ők maguk nem fejlődnek soha, ám a kapcsolatuk sem fog. Inkább széttörik a tükröt és kismillió darabkára tapossák, mintsem át kelljen élniük a tökéletlenségüket.
Olykor arra a következtetésre jut a megalkuvó tükörtartó: jobban teszi, ha elrejti vagy ha homályos képet mutat. Valami olyat sugall, ami a másik kedvére van.
Így ámítják egymást az illúziópárok, csillámport szórnak egymás szemébe, hogy elkerüljék a veszekedést, a szenvedést. Élik hamis alapokon nyugvó kapcsolataikat, aztán az első komolyabb viharos széllökésnél romba dőljön a gyufaszálakra épült vár.
Igen, a tükörbe nézés néha fáj. De ez a fájdalom értékes.
Ennek köszönhetően válhatunk jobb emberré, jobb partnerré.
Az a társ, aki veszi a bátorságot, hogy tükröt mutasson, nem ellenség, hanem a legjobb barát. Kész vállalni a kockázatot, mivel tudja: fájdalmat okozhat, sőt elveszítheti a másikat, mégis kendőzetlenül feltárja a gyengeségeket, hibákat, ahol lenne még min dolgozni. Nem azért teszi, mert magának akar egy jobb verziót, hiszen egy érzelmileg érett partner képes a másik elfogadására. A szeretet és bölcsesség vezérli szavait.
Megtisztelt azzal, hogy elég érettnek és erősnek gondol és szerinte méltósággal tudom majd viselni a rólam mutatott igazságot. Az jár az eszébe, mennyivel jobb lesz nekem, ha képes leszek legyőzni démonjaimat és kijavítom azokat a hibákat, amelyek akadályoznak utamon. A folyamat végén pedig az eredmény egy esendő, szeretetre méltó, egyenes és őszinte ember lesz.
De ne feledjük: a tükör mindent megmutat. A jót és a rosszat egyaránt. Mikor megfeledkezem az erényeimről vagy jelentéktelennek érzem őket, a tükörtartó-társam egyetlen, szeretetteljes mozdulattal rájuk világít. Amikor nem látom magamat sem szépnek, sem értékesnek, ő sietve hozza a tükröt, hogy annak igaz fényével elűzze a körülöttem hömpölygő sötétséget.
Ebben is rejlik kapcsolatunk titka és ereje, hogy nem félünk elővenni és használni ezt a mágikus erejü tükröt.
Ettől leszünk egyenértékű társak:
nemcsak egyikünk használja, hanem mindketten.
Ellenkező esetben nem lehetne elég tartós, szoros és erős szövetségünk, ha valamelyikünk hamis, torzképet mutatna a másikról. Nem vagyunk cinkosok, akik hagyják a másikat sötétségben, illúziók között élni. Sem én, sem pedig ő nem pártolja a nemtörődömséget, a hanyagságot, az ostobaságot, hogy jól van szívem, csináld csak, amit akarsz, inkább rámutat a hátulütőkre és lehetséges következményekre.
Hálás vagyok a tükörtartó kedvesemnek, amiért jó és rossz pillanataimban is megerősítéseket küld felém.
Megmutatja, hogy egy kis munkával még ki lehetnék. Néha azért mutat többnek, mert még van bennem elég potenciál és elérhetem az általa mutatott képet. Én pedig szívesen változom magamért és érte, ugyanis tudom: kapcsolatunk sikeréért ő is megteszi ezt. Ettől lesz a kapcsolatunk szilárd, bizalommal teli és érzelmi biztonságot nyújtó.
Akik kapcsolatuk elején megbeszélték, hogy lehetnek egymás tükörtartó-társai, azoknak nem kell megfelelési kényszertől szenvedniük és szerepeket játszaniuk.
Önmaguk lehetnek, mert tudják, hogy a társuk mindvégig mellettük lesz emiatt.
Két ember, akik egymás lelki tükrei, egy hosszú távú és sikeres kapcsolat részesei.
