Ha szenvedned kell, hogy a másik megértse, mennyire szereted, akkor tényleg megéri szeretni? Ha le kell mondanod az igényeidről, vágyaidról, hogy mindent megtegyél azért, hogy a melletted lévő személy jól érezze magát, akkor tényleg megéri szeretni? Ha el kell felejtened az elveidet és az értékeidet, és állandóan úgy érzed, nem vagy elég jó ahhoz, hogy magad mellett tarts valakit, érdemes egyáltalán szeretni?
Azt tanították nekünk, hogy ha igazán szeretsz, akkor igen, megéri átélni ezt a sok szenvedést, hogy végre boldog legyél azzal a személlyel. Azt tanították nekünk, hogy a szerelem harcot, megalkuvást, elengedést jelent.
De ugyanakkor azt is megtanították nekünk, hogy a szerelem a legszebb érzés. Hogy ez örömet okoz nekünk és megkönnyíti a napjainkat.
Miért ragadunk meg mégis sokan a küzdelemben, a kompromisszumban és a feladásban?
Miért van az, hogy amikor azt látjuk, hogy a mellettünk lévő személy csak szenvedést okoz nekünk, akkor úgy döntünk, hogy úgysem érdemelnénk meg, hogy jobban bánjanak velünk?
Miért próbáljuk megváltoztatni, ahelyett, hogy megértenénk, hogy a mi helyünk nem azzal a személlyel van?
Tudom, hogy szeretsz, de a szerelem nem azt jelenti, hogy szenvedsz, feladod önmagad, vagy magadat helyezed az utolsó helyre. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan harcolsz. Viszont néha azt jelenti, hogy meg kell tanulnod magad választani, amikor a melletted lévő személy folyamatosan úgy kezel téged, mintha csak egy lehetőség lennél a sok közül.
Önmagában semmi sem jó vagy rossz: Te teszed azzá az érzelmi viszonyulásoddal. Ami neked jó, az másnak nem feltétlenül az. Amit Te rossznak látsz, az más számára természetes, vagy akár jó is lehet. Az eseményeket Te teszed jóvá vagy rosszá akkor, amikor befogadod és értékeled azokat.
Amikor valaki a boldogság forrását jelenti számodra, akkor könnyű vállalni a felelősséget még azért is, ami valójában nem is a saját érdemed. Amikor azonban pofára esés következik, akkor a felelősség ruhája már nemcsak csúnya, hanem nagyon szorít. De ha elég bátor vagy ahhoz, hogy ilyenkor tükörbe nézz, akkor rájössz, hogy a kudarcod, a veszteséged, a szenvedésed valójában mindig egyetlen egyszerű okra vezethető vissza: hazudtál magadnak.
Megbántott a párod azzal, amit tett vagy mondott? Ha úgy látod igaza van akkor a fájdalmad abból ered, hogy rólad valaki lerántotta az általad gondosan megszőtt hazugság-leplet. Ha pedig nincs igaza, akkor azért érzel csalódást, mert azt hazudtad magadnak, hogy azzal az emberrel kompatibilis a világképetek. Többet láttál benne, mint ami valójában van.
A szerelmi kapcsolat egy olyan folyamat, olyan szeretetközösség kellene legyen, amelyen keresztül a párok időben fejlődnek és növekednek. A nehézségek a kapcsolat tartósságának a próbáit jelentik. A konfliktusok és az eltérések jó esetben lehetőséget adnak a kommunikáció javítására, az empátia kifejlesztésére és a megértés mélyítésére. Persze csak akkor, ha mindkét fél számára egyformán fontos ez a kapcsolat, ha a kezdetektől megvolt az érzelmi összhang és mindkét fél vállalja a felelősséget, hogy időnként tükörbe nézzen és változtasson a saját viszonyulásán.
Tégy jót magadnak addig a pontig, hogy ne csinálj rosszat másnak,
És tégy jót másnak addig a pontig, hogy ne csinálj rosszat magadnak.
Kívánom, hogy mindnyájan találjuk meg ezt az egyensúlyt az életünkben, kapcsolatainkban!
