Csak éled az életedet robotpilóta üzemmódban, állandó fáradság, elégedetlenség érzése gyötör és közben sejted, hogy az egésznek a mélyén valami nem stimmel… de még nem állsz készen a szembenézésre.
Ehhez bizony fel kellene adnod mindent, ami a komfortzónád gyökere. Sokszor pedig még durvább változásokra van szükséged ami az egész identitásod alapját érinti, vagyis azt ami és aki vagy, eddigi tapasztalataid alapján.
Életfelfogásodat, világnézetedet, hitrendszeredet a világról és a körülötted élő emberekről alkotott képedet. Ez gyökeres változást jelent és ehhez bizony óriási bátorságra és erőre lenne szükséged. Ezért aztán inkább napról napra létezel, hétvégétől hétvégéig, pótcselekvéstől pótcselekvésig, kifogástól kifogásig, nem tudod, merre tartasz, és néha homályosan feldereng: nem vagy a helyeden. Nem itt kéne lenned, nem így, és valamiből kimaradsz. Nem azt az életet éled, amit lehetne, kellene.
Az önmegvalósitás, a képességeid kamatoztatása, az értelmes munka, a kölcsönös szereteten alapuló kapcsolatok az életedben, a gyerekkori álmaid mind veszni látszanak amig ki nem égsz teljesen.
Honnan tudod, hogy letértél az útról? Hogy nem vagy a helyeden? Hogy nem azt az életet éled, amiben igazán hiszel?
Leszedálod az érzéseidet: Minden percben lefoglalod magad: szól a tévé, a rádió, a zene, telefonálsz, állandóan fecsegsz. Tök egyszerű, miért: mást akarsz érezni, mint amit az adott pillanatban – az egyetlen létező valóságban – éreznél.
Mert mit is érzel? Nyugtalanságot, türelmetlenséget, kétséget, elégedetlenséget, frusztrációt.
Ez pedig egy jel: annak a jele, hogy valami nem stimmel, nem azt az életet éled, amit szeretnél.
Függőségeid vannak, evésbe, ivásba menekülsz, túl sokat nettezel, túl sokat dolgozol, vagy éppen ellenkezőleg egész nap nincs kedved csinálni semmit.
A megoldás: a leállás és a befelé figyelés. Csak meg kell fogalmazódnia az igénynek mélyen legbelül, és meg kell tenni az első lépéseket. Akkor kristályosodik ki az út, ha már tudjuk, merre akarunk menni, és tettünk is pár lépést. Nagyon fontos a cselekvés.
Az, hogy mennyire lesz sikeres az életed nagyrészt azon múlik mennyi munkát, energiát vagy hajlandó beletenni, mennyire tudsz szivvel-lélekkel élni, nem a félelmeid által vezérelve, hanem a céljaid által motiválva.
Ahogy Carl Rogers mondta légy kongruens, vagyis az érzéseid, a gondolataid, a viselkedésed legyenek összhangban egymással. Mert ha ez nincs meg, az folyamatos feszültséget jelent. Nem azt az életet éled amit szeretnél, nem mered felvállalni az érzéseidet, a téves viselkedéseidet nem látod be, úgy érzed csak sodródsz.
Ha belső ürességet érzel az enyhülést hozó kérdések ebben a kontextusban azok, amikor úgy érzed, hogy értelme van annak amit csinálsz.
Mikor érzed úgy, hogy fontos vagy, fontos amit csinálsz? Kik azok a személyek az életedben akik értékelnek, akik ragaszkodnak hozzád?
Mennyire tudod kimutatni, kimondani a velük kapcsolatos érzéseidet?
Hagyd abba az olyan gondolatok feszegetését, hogy “mi lett volna ha…” , “miért nem igy vagy úgy cselekedtem”, “mi van ha soha”, “mi kellett volna”. Ezek mind zsákutcák elvonják a figyelmet a jelen fontos döntéseiről. Az akkor akkor volt, most meg most van, és nincs átjárás a két világ között. Az akkori döntés az akkori legjobb döntés volt. Ma már lehet, hogy más volna az. Ez így van rendjén, ezzel lettél gazdagabb, teljesebb… közelebb ahhoz, amit igazán akarsz.
Vagyis a változás ma kezdődik, a múlt tanúlság volt, tehát lépésről-lépésre indulj el abba az irányba amerre vágysz!
