Egy tartós kapcsolat rengeteg munkát igényel mindkét fél részéről, hiszen sok apróság kell ahhoz, hogy hosszú távon is boldog legyen a viszony.
Ha az intimitásról van szó, mindenkinek rögtön az együttlétek jutnak eszébe, pedig ennél jóval többet takar a fogalom.
Az érzelmi intimitás olyan, mint a jó szex, hiszen ennek hiányában nem működhet boldogan egy hosszú távú kapcsolat. Magában foglalja a legkomplikáltabb érzelmek, a gondolatok, a félelmek, az álmok, a vágyak és a csalódások megosztását. Ha ez megvan, és elég erős, a felek biztonságban érzik magukat egymás mellett, tudják, hogy bármit megoszthatnak a másikkal, és hogy felfedhetik valódi énjüket társuk előtt. A viszonyban nincs jelen a megvetés, az ítélkezés, ellenben a bizalom rendkívül mély.
Sokan ma attól félnek, ha leveszik álarcukat, lebontják falaikat, és megmutatják valódi énjüket, félelmeiket, akkor sebezhetővé, sérülékennyé, kihasználhatóvá válnak.
Az érzelmi intelligencia lényege, hogy 1.fel tudjuk ismerni, 2. ki merjük mutatni, 3. meg tudjuk élni a bennünk zajló érzelmi folyamatokat, és ezekért felelősséget tudunk vállalni.
Egy érett ember meg tudja mutatni sebezhetőségét, mert a tiszta, viszonzott érzelmek felé ez az egyetlen út vezet. Ők nagyobb eséllyel élnek bensőséges, jól működő kapcsolatban, de teljes mértékben el tudják fogadni, hogy sérülhetnek is. Sebezhetőnek érezni magunkat annyi, mint élni, megélni az érzéseinket, és elhinni magunkról, hogy pontosan elég, amit nyújtani tudunk.
Csak akkor tudunk fejlődni, változni, egymásért jobbá válni, ha visszajelzéseket kapunk.
A társam az én igazmondó tükröm, ami nem hazudik, őszintén mutatja a gyarlóságomat, miben kell fejlődnöm, csiszolódnom, hol tartok odaadásban, szeretet adásában, elfogadásban, türelemben, az indulatok, a konfliktusok kezelésében. Ki más látna engem ennyire közelről? Maga a kapcsolat is ekkor tud fejlődni, ha visszajelzéseket adunk és kapunk negatív érzéseinkről, hiszen az őszinteség és sebezhetőségünk megmutatása érzelmi biztonságot teremt, közel hoz minket. Akik pozitív érzéseiket sem kommunikálják, attól félnek, hogy túlságosan kifordítják lelküket, kiadják magukat, ami a kiszolgáltatottság, ráutaltság érzésével kapcsolódik össze számukra. Tudattalan parancsokat cipelünk gyerekkorunktól, például egy férfi nem sír, nem mutatja ki gyengéd érzelmeit. De a nők ugyanúgy hordozzák az erős nő látszatának maszkját, nem gyöngülhetnek el, nem engedhetnek át senkit sebezhetőségük rétegein. Merjük végre megélni és kimutatni egymás felé a szeretetet, gyengédséget, az elismerést és a hálát is. A kedvesség, a hála kifejezése, egyetlen ölelés, a szívből jövő „köszönöm”, „bocsáss meg” és „elfogadlak” szavak nagyot tudnak lendíteni egy kiüresedő kapcsolaton.
Egy konfliktusmentes kapcsolat nem erős, hanem inkább felszínes. Amelyben soha nincs semmilyen konfliktus, ott mélység sincs. Ahol csak felszínes és udvarias szerepviselkedés zajlik, és soha nem adnak visszajelzést egymásnak érzelmi állapotukról, ott lassan beáll a csend. A párkapcsolat legnagyobb ellensége pedig a csend, a megfagyott, dermedt, üres, felszínes kommunikáció. Egy jó, konstruktív vita elsodorja a rossz, betokosodott rutinokat, kiszellőzteti a kapcsolatot, életet, friss levegőt visz bele. Miért éri meg kimutatni gyengeségeinket? A lelki intimitás a bizalom folyománya, azt jelenti, hogy egy másik embert van bátorságom egészen közel engedni, hogy megismerje és megtanulja a sebezhető énemet. Ettől mélyebb, szorosabb közelség nem létezik.
Az őszinte, önfeltáró kommunikációhoz valójában négy szint vezet:
A sablonok szintjén felszínes, érzelmileg távoli, udvarias közlések zajlanak, a kérdések hátterében nincs valódi érdeklődés és figyelem. Hogy vagy? Meg sem várjuk a választ, már daráljuk, hogy mekkora sor állt a benzinkútnál. Akik így kommunikálnak, egymást távolinak, érzelmileg elérhetetlennek, kapcsolatukat kiüresedettnek érzik.
A tények szintjén is érzelmi távolságtartás történik, tájékoztatjuk egymást munkával, gyerekek körüli teendőkkel kapcsolatban. Az ilyen beszélgetésekben nincs érzelmi töltet és nincs figyelem.
A véleményközlés szintjén megismerhetjük a másik szempontjait, kitűzött személyes céljait, vágyait, munkával kapcsolatos aggodalmait. Ez az intim, érzelmi kommunikáció első lépcsőfoka. Már figyelünk a másik reakcióira, de nagy a konfliktusveszély, hiszen eltérő a nézőpontunk, nem érthetünk mindenben egyet, nem lehetünk ugyanazon a véleményen. A legtöbben, ha elutasítást, véleménykülönbséget tapasztalnak a másik részéről, újra bezárkóznak, gyorsan visszalépnek az első két szintre, és sajnos itt meg is reked a kommunikációjuk.
Az érzelmek szintjén nyílt, őszinte, mély beszélgetések folynak, de ehhez biztonságban kell érezni magunkat. Ezen a szinten még félünk az elutasítástól, az elfogadás hiányától, ráadásul érzelmeinket nehéz felismerni, definiálni, nem mindig vagyunk tökéletesen tisztában belső világunkkal, ezért sokszor nem megfelelően tárjuk azokat a másik elé.
Az intim kommunikáció szintje az érzelmi révbeérés állapota kapcsolatainkban. Nincs helye az ítélkezésnek, a legmélyebb félelmeinket, vívódásainkat vagyunk képesek megosztani, van bátorságunk vállalni önmagunkat, kudarcainkkal, gyengeségeinkkel együtt, mert tudjuk, hogy feltétlen elfogadásra számíthatunk. Lehetünk erősek, de néha nyugodtan elgyengülhetünk, kimutathatjuk bizonytalanságunkat, hogy most szükségünk van a másik erejére. Ilyenek a valódi lelki társak.
Ha ezt a szintet nem érjük el, idegenek maradhatunk egymás számára, mert ahelyett, hogy tudnánk, mit érez a másik, csak feltételezzük.
Az érzelmi intimitás szerencsére tudatos munkával fejleszthető. Segítenek a mély, őszinte beszélgetések, és az olyan témák megvitatása is, amiket másokkal nem szívesen tárgyalnának meg. Fontos, hogy a felek érdeklődjenek, kérdezzenek, meghallgassák partnerüket, és mindig nyitottan álljanak ahhoz, amit mond.
