Mit jelent az elengedés? Azt, hogy nincs benned ragaszkodás, akarás, hanem könnyedén hagyod, hogy áramoljon az életedbe bármi vagy bárki, megengedve neki azt is, hogy maradjon, de azt is, hogy menjen. Az elengedés valójában az egyensúlyunk természetes állapota, egy folyamat része, úgy, ahogyan a levegővétel során a kilégzés. Ha jól csinálod ugyanis, észre sem veszed, hogy elengedésben vagy.
A lemondásnak azonban kevés köze van az elengedéshez
A lemondás energiájában ugyanis erőtlenség és hitetlenség van. Amikor lemondunk valamiről vagy valakiről, akkor jobbára az elengedés álcája mögé bújunk, mert valójában nem merünk hinni, nem merünk lépni, nem merünk választani.
Vágyom, de… ja inkább nem is kell. Bele sem állok, meg sem próbálom, el sem kezdem, nem is választom igazán. Mert félek. Félek, hogy valójában sosem lesz, sosem lehet az enyém, nem kapom meg, nem érem el, nem vagyok méltó rá.
Ragaszkodás és lemondás ugyanannak az éremnek a két oldala. Két szélsőség, ami mögött ugyanaz a félelem van, csak ellenkező előjellel.
Van, aki a túlzott ragaszkodásban éli meg mindezt, abban hogy nehezen tud elengedni, vagy úgy érzi, hogy „képtelen elengedni”, más pedig pont ellenkezőleg: túl könnyen enged el, mert valójában „képtelen ragaszkodni, megfogni, elérni, birtokolni”.
A ragaszkodás nem szeretet, még akkor sem, ha az elméd szentül hiszi, hogy azért ragaszkodsz valakihez vagy valamihez, mert azt szereted.
A ragaszkodás a félelmeiden nyugszik, és a fejedben él, nem a szívedben…
A félelem nem szeretet. A szeretet ugyanis a szívedben van. Ott a forrása – léleknek is hívod – és épp ezért a szeretet végtelen, örök és szabad. Ami pedig végtelen, az nem is fog meghalni – nincs kezdete és nincs vége.
A szívedben lévő szeretet nem korlátozott (csak az elme állít neki korlátokat). A szíved egyszerűen csak szeret. Ok nélkül, magyarázatok nélkül. Szeret közelről és távolról is. A szívednek nem kell a szeretethez, hogy melletted legyen a kedvesed.Tudsz szeretni 500 km távolságról is. Tudsz szeretni betegen is. Tudsz szeretni öregen és fiatalon is.
A szeretet ott van benned. A lelked energiája.
A ragaszkodás kötöttségén és korlátjain túllépve képessé válni arra, hogy szabaddá váljak. Könnyű szívvel, mert nincs már bennem félelem. Nincs már bennem félelem, hogy ha elengedem, akkor soha nem tér vissza hozzám. Őszintén elfogadom azt is, ha igen, de azt is, ha nem.Persze szabad vágyni az igent!
Ez a lemondáson való túljutás titka. A saját vágyaink megismerése és elismerése. A belátás, hogy: „de hát én ezt szeretném”.
A vállalás, a felvállalás. Tudok választani, elsősorban magam miatt, nem csúszok áldozat szerepbe. Nem a „minden mindegy” állapotát élem. Mert a választás ad irányt számomra.
Hogy jelenik mindez meg a párkapcsolatunkban?
A jelenlegi párkapcsolati felállások, vágyódások, be nem teljesült kapcsolatok nagy részénél a ragaszkodás túlzott kötöttsége és a lemondás túlzott szabadsága figyelhető meg. Míg a nők az elengedés nehézségeivel az egyik oldalról: a ragaszkodás, a túlakarás és az irányítás felől küzdenek, addig a férfiak leginkább az elengedés „túltolásával” hadakoznak magukkal. Sokszor nincs is a világukban az, hogy amit valójában vágynak, megtörténhet velük, mert kevés bennük a hit, ezért hajlamosak a lemondásra, mint a könnyebb út választására.
Ahogy pedig a kapcsolati energia helyreáll, ahogy a nők egyre inkább képessé válnak az elengedésre, a félelmeiken túljutva a megengedésük tágul, miközben segítik a férfit abban, hogy higgyen, merjen és kiteljesedjen, úgy áll be az egyensúly, oldódik ki a polaritás és kerül a két szélsőség harmóniába egymással.
Mert a Nő ad hitet, a Nő tölti ki tartalommal a formát.
És amikor képesek vagyunk a saját félelmeinken, a saját fájdalmainkon, a saját kishitűségünkön túllépni, akkor bizony meglátjuk azt, hogy a Férfi nem azért nem lép, mert csúnyák, buták vagy számára kevesek vagyunk. Hanem azért, mert már lemondott. Lemondott a boldogságról, lemondott a szeretet és elfogadás őszinte megélésének a lehetőségéről, lemondott a szerelem áldásáról, lemondott egy jobb, egy szebb jövő reményéről, és egy kicsit már lemondott az Életről is.
Az a Nő pedig, aki a Férfi hitét adja vissza az életben, a szeretetben, a csodákban, maga is csodatévővé válik.
Mert egy régen elvesztettnek tűnt meccset megfordítani és győzelemre váltani csak a valódi mágusok tudnak. Ez a képesség pedig minden Nőben ott van. De mindez csak azok számára válik elérhetővé, akik már legyőzték a saját démonukat, akik megvívták a saját csatájukat.
És persze mindez oda-vissza hat egymásra, a folyamat részeként. Ezért nélkülözhetetlen, hogy rendbe kerülj magaddal, hogy rendben legyen az önértékelésed, az önbizalmad.
Ha túlságosan ragaszkodsz most még valakihez…
Csak játssz el a gondolattal, vajon le tudnál-e mondani róla? És ha szörnyülködve az jön még, hogy nem, kizárt, csak menj bele ennek az energiájába és érezd meg, milyen.
Beleállni a félelmeinkbe, ha olykor csak gondolatban is, szétpukkasztja a félelmet, aminek köszönhetően az egyik percről a másikra megszűnik.
Nem kell élesben gyakorolnod, hogy túljuss valamin. A belső megélés már megnyitja a hajlandóságot, a hajlandóság elvezet az elfogadáshoz, az elfogadás megélésével pedig magától történik meg az elengedés.
Ugyanez vonatkozik bármilyen tipusú problémánkkal való elengedésre is.
