Mindenkinek szüksége van rá, hogy szeressen és hogy szeretve legyen. A „szükség” kifejezés valóban szó szerint értendő, hiszen a fizikai kontaktus megvonása komoly, mérhető egészségügyi károsodáshoz vezethet. Szükségünk van összenézésekre, mosolyokra, simogatásra, kézen fogásra, ölelésre. Nem költői túlzás azt állítani, hogy érintés nélkül nem létezik minőségi emberi élet, csupán túlélés. Az a varázskeverék, ami mindentől megvédi és mindenre felkészíti gyermekünket: a mi ölelésünk.
A szeretetet fizikai formában is ki kell mutatni. Az érintés olyan erős igénye a gyermeknek, mint a táplálás, vagy a róla való gondoskodás. Egészséges szellemi állapot, jó megküzdési taktikák, együttműködési készségek, kötődések nem tudnak kialakulni a gyermeki lélekben, ha a fejlődése során nem kapott tőlünk elég simogatást.
A szülői törődés nem merülhet ki abban, hogy a testi szükségleteket biztosítsa. Sőt, még a szeretet sem elég, azt ki is kell mutatni! De még az sem elég: fizikai formában is ki kell mutatni.
Ölbevétel, felemelés, birkózás, lovagoltatás, döcögtetés, duccolás (fejek összekoppintása), talicskázás, eszkimópuszi, simogatás, nyakba vétel, repülőjáték… Kimeríthetetlen a tárháza azoknak az érintési formáknak, melyekkel a testmeleget, a bőr-bőr kontaktust átadhatjuk a gyermekünknek, akiben ennek hatására különleges hormonális és idegrendszeri folyamatok indulnak el.
Az érintés hatására kötődési hormonok termelődnek, az idegeket a bőrt érő nyomás működésbe hozza, stimulálja az izomzatot, serkenti a légzést és az emésztést is. A bőr hőmérséklete, a szívverés és a légzés is stabilabbá válik az örömteli érintés esetén, és a vércukorszint kissé magasabbra emelkedik. Az ölelés csökkenti a stresszhormonok szintjét, miközben elősegíti az agyi érési folyamatokat, fejleszti a kognitív képességeket. Az emberi melegség olyan sejtek keletkezését is ösztönzi, melyek a vírusok legyőzésében vannak segítségünkre.
A korai kötődés jelentőségéről, és a későbbi társas kapcsolatokra gyakorolt hatásáról nem mindig vélekedtek így. Harlow sok vihart kavart híres drótanya-szőranya kísérletét az 1960-as években kezdte, a születésük után anyjuktól elválasztott rhesus majmokkal. Harlow a kismajmokat ketrecbe zárta két élettelen bábuval: az egyik drótanyagból volt, a másik frottírból, amelynek kellemes érintése, melegsége volt. A megfigyelt kismajmok függetlenül attól, hogy a táplálékot melyik pótanyától tudták igénybe venni, csak a „szőranyá”-n csüggtek, hozzá menekültek, ha féltek, és hosszú órákat töltöttek rajta, fejüket a frottírhoz simítva. Ha csak a drótanyánál találtak táplálékot, akkor annak elfogyasztása után rögtön visszapártoltak a szőranyához, és elválasztás után is szívesebben nézték a szőranya képét, mint a drótanyáét.
A kis majmok több esetben még a táplálékkal szemben is inkább a bújás lehetőségét választották.
A kísérlet további szakasza még izgalmasabb fejleményeket hozott. Egy játszószobát hoztak létre olyan kismajmok számára, melyeknek egy része szőranyán nevelkedett, a másik része pedig érzelmileg steril színtéren, a drótanya társaságában töltötte életének első heteit, majd összeengedték a szőrös kicsiket. A majmok számára a helyzet új volt és félelmetes, hiszen nem találkoztak eddig a közösséggel. A szőranyán nevelkedett kismajmok megbirkóztak a helyzettel, óvatosan közeledtek társaikhoz, nyitottak voltak az ismerkedésre. A drótanyák gyermekei feszültekké váltak, nem is próbáltak barátkozni a többiekkel, zaklatott lelkiállapotuk pedig néhány esetben agresszióban nyilvánult meg.
Harlow kísérletének fő bizonysága, hogy a társak közé való beilleszkedés sokkal jobban sikerül azoknak a kicsiknek, akik a dédelgetés, testközelség, fizikai kontaktus lehetőségét megkapták, akiket pedig megfosztottak tőle, azoktól a későbbi kötődés lehetőségét vették el.
Harlow óta több kísérlet is igazolta, hogy a korai kötődés hiánya mentálisan és egészségileg is visszaveti az ember gyerekét is. Melegségre és simulásra vagyunk beállítva, ez indítja be a világra való kíváncsiságunkat, érdeklődésünket.
Az érintés tehát létfontosságú. Érintés nélkül élni sivár drótemberekké teszi az embert. Ezért egyetlen alkalmat se mulasszunk el, ha test-test kapcsolatba léphetünk a gyerekünkkel. Simogassuk, ringassuk, lovagoltassuk, játsszunk mozgásos-mondókás játékokat, adjunk közelséget, melegséget, elégítsük ki a bőréhséget ugyanúgy, mint a gyomor szükségleteit.
A becézgetés, dédelgetés, ölelés egész világokon átívelő hatalom: tovább ér, mint a vagyon vagy a fegyverek.
