Felejtsd el, hogy szar ember vagy!
Mikor felteszed magadnak a kérdést, hogy miért nem haladsz úgy a céljaid felé, mint ahogy elképzelted. Miért nem működik a párkapcsolatod már hosszú évek óta? Vajon miért tudnak átverni mindenféle random emberek? És egyáltalán miért nem boldogulsz még a szeretteiddel sem? A válasz meglepő és egyszerű: mert túl sokat tudsz.
Az internet korában újabb és újabb csodamódszerek hirdetik, hogy tanulj, fejlődj, mert még nem vagy elég jó. Még nem tudsz eleget a sikerről és a boldogságról, emiatt küzdesz és szenvedsz annyit. Divattá vált a spiritualitás, könnyű üzletté vált a segítés illúziója, csak az önálló gondolkodás és az erőfeszítés vállalása szorult háttérbe.
A boldog emberek aránya valahogy mégsem nőtt (talán a fent említett tutimódszerek miatt) a társadalmunkban. Mindenki lehet sikeres, mindenki lehet boldog, mindenki lehet szabad, lehet jobb ember…és valahogy mégsem az.
Mi van, ha azért vagy gondban, mert túl sokat tudsz? Túl sokat agyalsz mindenen. Szeretjük túlbonyolítani a dolgokat. Azt hisszük, hogy a mi problémánk túlságosan komplikált ahhoz, hogy megoldható legyen. Ilyenkor aztán keresünk az egyre bővülő kínálatból egy újabb csodamódszert. Ettől a fogyasztói társadalom termékeként rád zúduló lehetőség tengertől, a „mindenre van megoldás” típusú tanácsot osztogató felvilágosult guruktól rád tör a „szar vagyok, de ettől biztos jobb leszek” érzés.
De mi van akkor, ha már elég jó vagy? Túl a sok önmarcangoláson, önvádon, önkínzáson már csak azt kellene megtanulnod, hogy elfelejts dolgokat.
- Felejtsd el a beléd nevelt korlátokat, amiket a szüleid, oktatóid neveltek beléd. Olyan korlátok ezek, amelyek ugyan tapasztalatokra épültek, ám ezeket a tapasztalatokat az emberek hitrendszere határozta meg. Ugyanis, ha elhiszed, hogy nem lehet sikeres a vállalkozásod, vagy hogy nem vagy szerethető, vagy hogy az egész világ ellen egyedül kell harcolnod, akkor bizony nagyon nagy valószínűséggel igazad is lesz. Egész egyszerűen azért, mert tudat alatt mindent el fogsz követni annak érdekében, hogy megvédd ezt a hitrendszeredet.
- Felejtsd el, hogy mindenkinek megfelelj. Tanulj meg különbséget tenni bölcs segítők, jó szándékú aggódók, fontoskodók és frusztrált kritikusok között, és csak az első típusra figyelj. A többi típus véleményét pedig teljes lelki békével szard le. Aki elég bölcs az rájön, hogy elfogadhatom és tisztelhetem a másik ember gondolatát anélkül is, hogy azonosulnék vele.
- Felejtsd el, hogy rettegj a kudarctól. Az egész iskolarendszer arra épül, hogy folyton meg kell felelni és ha nem tanultad meg a leckét azt kudarc, bukás és kritizálás kisérte. Ha már elég bölcs vagy rájössz, hogy a kudarc nem a személyedet minősíti, hanem az aktuális cselekedetedet – és ez hatalmas különbség, amit csak kevesen ismernek fel. Ezért a boldog és sikeres emberek rettegés helyett a kudarcot is elfogadják, így válik az számukra mérföldkővé, mellyel a saját fejlődésüket építik.
- Felejtsd el az Egodat. Ha boldog akarsz lenni szokj le a kicsinyes játszmákról, amelyekkel mérgezed a kapcsolataidat. Szokj le arról, hogy megpróbálsz bárkit is megváltoztatni – kivéve önmagadat. Vállalj felelősséget a tetteidért! Elvárásokat maximum saját magaddal szemben támassz, másokat pedig szeress és tisztelj!
Áldozatszerepet se vállalj, hogy megerősítsd magadban a „jó ember vagyok” érzést, ne dőlj be az érzelmi zsarolásnak, hanem szívből, meggyőződésből hozz döntéseket és őszintén kommunikálj!
A lényeg, hogy olyan dolgokhoz ragaszkodsz, amiket egész nyugodtan elfelejthetsz. Nem könnyen, hanem nyugodtan. Mert ezektől megszabadulni bizony munkát jelent, méghozzá nem keveset. A valódi megoldások általában egyszerűek viszont nehezek. Nincsenek túlbonyolítva, de erőfeszítést igényelnek.
Felteheted magadnak a kérdést, mindenképpen kell a küzdelem, a szenvedés a fejlődéshez?
Az biztos, hogy a fejlődéshez energia kell, ami megmozdít.
Ez az energia jöhet kívülről, külső motiváció formájában. Amikor úgy érzed már tarthatatlan a helyzet, szűk a tér, szinte megfojt valami. Ilyenkor megjelenik az életösztön, a túlélési vágy benned.
És van a belső motiváció útja. Ami egy sokkal finomabb belső szenvedésnyomás, inkább késztetés. Ha megtanulunk erre figyelni, és mozdulni, amerre hív, nem biztos, hogy szükség lesz nagyobb külső szenvedésnyomásra. Belső motivációtól vezérelve szeretnék fejlődni, tanulni valami újat. Szellemileg fejlődni vagy akár a fizikai síkon elsajátítani valamilyen új készséget.
De mi van akkor, ha minden rendben van? Minden rendben, békesség van, bőség. Nincs szenvedés, nincs szükség, nincs külső motiváció. Akkor sem áll meg az élet.
Ilyenkor egyesek úgy reagálnak, hogy elrontják a jót és csinálnak belőle valami problémát, amit meg lehet oldani. Tehát addig-addig fészkelődnek, amíg megteremtik saját magunk a szenvedést. Ez egyfajta út.
Mások stagnálnak, élvezik az életet és a földi jólétet, ami ugyanolyan része, tapasztalása az életnek, mint a fejlődés. Ez is egy út.
Végül is fontos tehát, hogy ne cipeljünk fölösleges terheket életünk útján, viszont, ha nehézségek jönnek velünk szembe akkor saját megtapasztalt képességeink és kemény erőfeszítéseink felhasználásával tudjuk megoldani azokat.
